A párásító elengedhetetlenül fontos karbantartása

Néhány tippet találsz arról, hogy hogyan végezhető el a párásító karbantartása és milyen problémák miatt szükséges a párásító készülék megelőző karbantartása? 

A dobozból elővett, frissen vásárolt párásító igazán szép látvány, akár a szoba dísze is lehet a készülék.

Csakhogy pár hét múlva megjelennek az első vízkőfoltok, s az is lehet, hogy a lakásban élők egészségét is veszélyezteti a nemrég vásárolt készülék.

Milyen karbantartást igényel a párásító, hogy hosszú ideig problémamentesen használható maradjon?

A párásító két legnagyobb ellensége a vízkő és az álló vízben szaporodásnak induló mikroorganizmusok jelenléte.

Minél keményebb egy térségben a víz, annál gyorsabb a vízkő képződése. A Magyar Víziközmű Szövetség weboldalán találunk is egy térképet és egy leírást arról, hogy az ország melyik területén a legkeményebb a víz. Jól látható, hogy az ideálisnak mondható lágy víz az ország alig egyharmadán érhető el.

Párásítók vízkőmentesítése

A víz keménysége a kalcium- és magnézium-tartalom mennyiségét jelenti. Ez a kálciumtartalom a víz melegítésekor kicsapódik és lerakódik az edény oldalára. Ezt látjuk a főzőedényeken vízforralás után, ezzel fenyegetnek a mosógépek gyártói is (a fűtőszálakon extra vastagon lerakódik a kálcium), s ez jelenik meg a párásítókban is.

Ha a párásító üzemen kívül van, mindig ki kell önteni belőle a vizet. Ha tartósan nincs használatban, akkor érdemes elcsomagolás előtt alaposan áttörölgetni a készüléket, hogy biztosan szárazon kerüljön be a dobozba.

Ha áll a víz a párásító tartályában, már egy-két nap után is észre lehet venni a vízszintvonalat jelző vízkőcsíkot az edény oldalán. A hidegen betöltött víz hőmérséklete néhány fokot mindenképpen emelkedik a meleg szobában, így elindul a vízkőképződés. A kicsapódó vízkő pedig lerakódik a tartály oldalán.

A vízkő ellen a rendszeres használat mellett is védekezni kell. A vízkőtelenítést kifejezetten háztartási gépek vízkőmentesítésére készített folyadékkal, vagy ecetes vízzel lehet elvégezni.

Melegpárásítók esetén ajánlott az elektródákról is letakarítani a rárakódott vízkövet.

Ott ugyanúgy ez a leginkább veszélyeztetett terület, mint ahogy a mosógépben is a fűtőszálra rakódik rá legjobban a vízkő.

Hidegpárásítók esetén a nedvesítőbetétet kell különös gondossággal vízkőteleníteni.

Az ultrahangos hidegpárásítók érzékeny területe a membrán, ezt különös gondossággal és óvatosan kell tisztítani. A membrán meghibásodhat a tartály oldaláról leváló vízkődarabkák miatt, fontos a rendszeres tisztítása.

Ultrahangos párásítók gyakran eleve vízlágyító patront is tartalmaznak, hogy védjék a készüléket.

Ez megköti, így kiszűri a vízből a vízkövet, egyúttal antibakteriális hatása is van. Ezt a betétet a víz keménységétől függő gyakorisággal, általában 2-3 havonta kell kicserélni a párásítóban.

Kórokozók kiszűrése

Az álló, pangó vízben nagyon gyorsan szaporodásnak indulnak a különböző mikroorganizmusok.

A párásítók jó táptalajt nyújtanak ezeknek a kórokozóknak: adott a szobahőmérsékletű, álló víz, ahol szaporodni tudnak, majd a párásító révén el is tudnak terjedni a helyiség teljes légterében.

Vigyázz! Egy nem kellően karbantartott párásító sokféle bakteriális és gombás betegség forrása is lehet.

A mikroorganizmusok terjedése ellen legegyszerűbben a víz gyakori cseréjével szállhatunk szembe.

Ha nem hagyod benn az álló vizet a készülékben, hanem minden használat után kiöntöd a maradékot, már sokat teszel az egészségedért. A száraz tartályban ugyanis semmilyen baktérium nem indul szaporodásnak.

Nagyon sokat számít az is, ha a készülékben működés közben valamilyen baktériumölő eszköz is található.

Sima fertőtlenítőszer nem jó, hiszen a párásítót csak tiszta vízzel lehet üzemeltetni.

Megnézem a párásítókat